| Kutyáim neve és fajtája: | Léna, az 5 éves szuka boxer és Dinnye a két éves amerikai staffordshire terrier szuka |
| Számomra a kutya és amiért szeretem: | Családtagok! |
| Amiért a Tükör Módszert választottam: | Egy jó barátnőm hosszas rábeszélésének köszönhetően ismerkedtem meg a módszerrel. Akkor még csak Léna volt meg, aki szinte mindentől és mindenkitől félt. A biztos pont én voltam számára, így a kezelésével nem sok problémám volt. Az alap engedelmes feladatokat tudta, póráz nélkül sétáltunk, bármikor be tudtam hívni, így feleslegesnek tartottam, pénzt és időt áldozni arra, hogy ezt valaki újra megtanítsa, csak most egy klikkerrel. Az egyetlen ok, amiért mégis belevágtam az volt, hogy nagyon érdekelt az Agility. Hamar rájöttem, hogy sokkal több van a módszerben, mint a klikker. Szinte minden tanfolyami óra után észrevettem újabb és újabb hibákat, amiket elkövetek a kutyám kárára, miközben azt hiszem, hogy ezzel jót teszek neki. Akaratlanul, csupa jó szándékból taszítottam egyre mélyebbre a világtól való félelmébe, ahelyett, hogy növeltem volna az önbizalmát. A Tükör Módszer segítségével megtanultam segíteni rajta. Léna, akinek korábban legalább fél év kellett hogy megbízzon valakiben, akit szinte minden nap lát, mára nagyon szépen ismerkedik. A legtöbb problémát megoldja magától, ahelyett, hogy hozzám menekülne. |
| Számomra az Ebtanoda: | Egy olyan hely, ahol mindig jól érzem magam! Kiszakít a szürke hétköznapokból, hiszen annak ellenére, hogy ugyan azokkal az emberekkel és ebeikkel találkozom, soha sem zajlik ugyan úgy egy foglalkozás. A kutyák mindig tudnak nekünk újat mutatni. Akár milyen hangulatban érkezem meg, arra a néhány órára, amíg a sulin vagyok biztos, hogy jó kedvem van. Sokkal felszabadultabban megyek utána haza. |
| Legemlékezetesebb pillanat kutyámmal és a Tükör módszerrel: | Dinnye még csak 8 hetes lehetett, amikor először kivittük bemutatni őt a csapatnak. Óra éppen nem volt, ezért, ahogy máskor is szoktuk ilyenkor Lénával, felmentünk a pályára néhány Agility akadályra. Dinnye félelemérzet nélkül követte Lénát mindenen keresztül. Hihetetlenül aranyos volt az alig három kilós, sete-suta, kölyök pocakos staffordshire terrier botladozása. A mai napig az egyik kedvenc fotóm, ahogy egymás mögött vonulnak a pallón. |
| Legkedvesebb emlékem az Ebtanodán: | Ebtanodásként egy emlékezetes pillanat volt, még csak megfigyelő voltam az alapfokos nagyok csoportjában, amikor úgy alakult, hogy a vizsga előtti utolsó foglalkozásra a kis csoport egyetlen segítője sem tudott eljönni. Vikivel, aki szintén megfigyelő volt még akkor, ketten mentünk be, ezzel mindketten nagyon hirtelen és nagyon nagyot lépve előre. Bedobtak minket a mély vízbe! Roppant érdekes, tanulságos, és kellemes élmény ez számomra. |
| Amiért az Ebtanoda csapatának tagja vagyok: | Mint minden segítő, én is egy csoportban kezdtem a pályafutásomat a sulin, és nagyon irigyeltem azt a néhány embert (az akkori segítőket), akinek semmi más dolga, mint másfél órán keresztül 8-10 kutyával játszani, és időnként rám szólni, hogy próbáljak meg az oktatóra koncentrálni. Már akkor azon törtem a fejem, hogy kerülhetnék be közéjük. Ahogy teltek a hetek-hónapok, rájöttem, hogy mennyire keveset tudok a kutyákról, annak ellenére, hogy világ életemben nagy kutyás voltam. Többet akartam tudni, tanulni, és közben jól érezni magam. Adott volt a hely, az idő, és egy remek csapat, ahol ezt megtehettem. |
| Terveim az Ebtanodával és a Tükör Módszerrel: | Nincs konkrét kitűzött cél, amit el akarok érni, egyszerűen azért csinálom, mert szeretem! Új embereket ismerek meg, kutyák között vagyok, látom hogyan viselkednek, milyen problémáik merülnek fel, ahogy próbáljuk megoldani azokat, és ebből sokat profitálok a saját kutyáim nevelésénél. Tanulok, kutyázok, jól érzem magamat, jó emberek társaságában! Hiszem… aki a kutyákat szereti, rossz ember nem lehet! |